Demeter Szilárd: A magyar kulturális élet megosztó alakja

A magyar közéletben kevés olyan szereplő van, akinek a neve annyi indulatot, vitát és szenvedélyt váltana ki, mint Demeter Szilárdé. A filozófus végzettségű, erdélyi származású író, zenész, intézményvezető és politikai stratéga az elmúlt években a magyar kulturális élet egyik legbefolyásosabb, és egyben leginkább polarizáló alakjává vált. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatói székéből a Magyar Nemzeti Múzeum élére kerülve, grandiózus, gyakran birodalomépítésnek is nevezett terveivel nem kevesebbre vállalkozik, mint a magyar kulturális és emlékezetpolitikai térkép teljes újra rajzolására.

De ki is valójában Demeter Szilárd? Egy vízióval rendelkező, a nemzeti kultúra megerősítéséért küzdő, bátor reformer? Vagy a kormányzat kulturális "harcosának" megtestesítője, aki a politikai akaratot érvényesíti a független szakmai szempontokkal szemben? Marketingesként eltöltött húszéves pályafutásom során megtanultam, hogy a legerősebb személyes márkák mindig a tiszta vízióra, a következetes cselekvésre és a markáns, gyakran megosztó kommunikációra épülnek. Demeter Szilárd politikai és kulturális brandje mindhárom kritériumnak tökéletesen megfelel.

Ez a cikk nem egy egyszerű életrajz, és nem is egy ítélkező pamflet. Ez egy mélyreható portré, amelynek célja, hogy a marketing és a kommunikáció szakértői szemüvegén keresztül elemezze Demeter Szilárd pályafutását, az általa képviselt víziót, az intézményépítő stratégiáját és a személyét övező, gyakran heves vitákat. Arra keressük a választ, hogy hogyan lett egy erdélyi filozófusból a magyar kulturális élet egyik legfontosabb, megkerülhetetlen szereplője, és mit jelent az ő tevékenysége a magyar kultúra jövőjére nézve.

Az alapok: az erdélyi gyökerektől a filozófiai és zenei kezdetekig

Ahhoz, hogy megértsük Demeter Szilárd motivációit és világnézetét, elengedhetetlen, hogy visszatérjünk a kiindulóponthoz, a székelyföldi gyökerekhez és a korai, a politikától még távolabb álló intellektuális és művészi pályakezdéshez.

Az erdélyi identitás, mint a márka alapja

Demeter Szilárd Székelyudvarhelyen született 1976-ban. Ez a tény messze túlmutat egy egyszerű életrajzi adaton; ez a politikai és kulturális identitásának legfontosabb fundamentuma.

• A marketing szakértő nézőpontja: Az erdélyi, székely származás egy rendkívül erős és pozitív asszociációkkal bíró "márkaelemet" jelent a magyar közéletben. A "határon túli magyar" identitás egyet jelent a nemzeti összetartozással, a megmaradásért folytatott küzdelemmel és a magyar kultúra ápolásának fontosságával. Amikor Demeter Szilárd a nemzeti kultúra megerősítéséről beszél, az ő szájából ez nem egy elvont, budapesti politikai szlogenként hangzik, hanem egy olyan ember hitvallásaként, aki a saját bőrén tapasztalta meg a kisebbségi lét és a kulturális identitás megőrzésének mindennapi kihívásait. Ez a háttér egy olyan hitelességet és legitimitást kölcsönöz neki a nemzeti-konzervatív oldalon, ami a politikai tőkéjének egyik legfontosabb forrása.

A filozófus és a zenész: az intellektuális és a kreatív háttér

A középiskola után Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos diplomát. Ez a fajta elméleti, bölcsészettudományi képzés szintén meghatározó eleme a személyiségének. Munkásságát áthatja egyfajta rendszerben való gondolkodás, egy vízióalkotó, koncepcionális megközelítés. Ő nem egy pragmatikus, adminisztratív típusú intézményvezető, hanem egy ideológus, aki a kulturális teret egy nagy, átfogó eszmerendszer mentén kívánja megszervezni.

Ezzel párhuzamosan a kilencvenes években és a kétezres évek elején aktív részese volt az erdélyi magyar underground zenei és irodalmi életnek. Íróként, publicistaként és a Korpa Rádió nevű rockzenekar frontembereként is tevékenykedett. Ez a "kreatív művész" múlt egy újabb, érdekes réteget ad a portréjához. Megmutatja, hogy a kultúrához nem csupán elméleti, hanem gyakorlati, alkotói oldalról is kötődik.

A politikai stratéga: a háttérből a kulturális hatalom csúcsára

A filozófiai és művészi kezdetek után Demeter Szilárd pályája egyre inkább a politika és a politikai stratégiaalkotás irányába mozdult el. A felemelkedése a Fidesz szellemi holdudvarában rendkívül gyors és látványos volt.

A háttérember: tanácsadás és stratégiaalkotás

Magyarországra települése után különböző, a Fideszhez szorosan kötődő háttérintézményekben és tanácsadói szerepkörökben dolgozott. Munkatársa volt Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament akkori alelnökének, és szoros munkakapcsolatot alakított ki a Fidesz legfontosabb stratégáival és ideológusaival.

• A marketing szakértő nézőpontja: Ebben az időszakban Demeter a "politikai termékfejlesztés" és a "márkastratégia" területén szerzett mély tapasztalatokat. Nem a frontvonalban harcolt, hanem a háttérben, a stratégiák kidolgozásában és az üzenetek formálásában vett részt. Megtanulta, hogyan működik a hatalom, és hogyan lehet egy politikai víziót konkrét, megvalósítható lépésekre lebontani.

A nagy ugrás: a Petőfi Irodalmi Múzeum élén

2018-ban történt meg a nagy áttörés, amikor Kásler Miklós, az akkori emberi erőforrások minisztere kinevezte őt a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatójává. Ez a lépés egy csapásra a magyar kulturális élet egyik legfontosabb és leginkább látható szereplőjévé tette.

A "kultúrharc" generálisa: a PIM, mint a nemzeti kultúrpolitika központja

Demeter Szilárd vezetése alatt a Petőfi Irodalmi Múzeum messze túlnőtt egy hagyományos irodalmi múzeum keretein. Egyfajta "kulturális csúcstárcává", a kormányzat nemzeti-konzervatív kultúrpolitikájának legfőbb végrehajtó és integráló intézményévé vált.

Az intézményi birodalomépítés

Demeter főigazgatói tevékenységének leglátványosabb eleme egy hatalmas, a PIM alá integrált kulturális intézményi hálózat, egyfajta "holding" létrehozása volt. A PIM ernyője alá került többek között a Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzéséért Felelős Miniszteri Biztosság, a Digitális Irodalmi Akadémia, több fontos irodalmi folyóirat és díj, sőt, egy komplett, Kárpát-medencei magyar irodalmat támogató és integráló rendszer terve is.

• A marketing szakértő nézőpontja: Ez a stratégia egy klasszikus "piaci konszolidáció" és "vertikális integráció". Ahelyett, hogy több, egymástól független, szétaprózott kulturális intézmény működne, Demeter egy központilag irányított, egységes stratégia mentén működő, hatékonyabb és nagyobb befolyással bíró rendszert hozott létre. Ez a modell lehetővé tette a kormányzati kulturális akarat sokkal hatékonyabb érvényesítését.

A konfrontáció és a viták

Ez a gyors és erőteljes intézményi térfoglalás elkerülhetetlenül komoly vitákat és konfliktusokat generált a magyar kulturális életben.

• A szakmai kritikák: Számos, a hagyományos, liberálisabb kulturális elithez tartozó író, irodalmár és szakmai szervezet kritizálta Demeter tevékenységét. Azzal vádolták, hogy politikai alapon, a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyva alakítja át az irodalmi intézményrendszert, és a kormányhoz lojális alkotókat hoz helyzetbe.

• A markáns nyilatkozatok: Demeter Szilárd a nyilatkozataiban sosem rejtette véka alá a véleményét. Tudatosan és harcosan képviselte a "kultúrharc" koncepcióját, miszerint a kulturális intézményrendszerben egy régóta esedékes, a nemzeti-konzervatív értékrendet előtérbe helyező paradigmaváltásra van szükség. A gyakran provokatív, éles megfogalmazásai (mint például a Soros Györgyöt Hitlerhez hasonlító, később visszavont publicisztikája) tovább fokozták a személyét övező vitákat.

A Nemzeti Múzeum élén: egy új, grandiózus vízió

2024-ben Demeter Szilárd karrierje újabb, még magasabb szintre lépett, amikor kinevezték a magyar nemzet legfontosabb közgyűjteménye, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává. Ezzel egy időben egy olyan grandiózus, a teljes budapesti múzeumi negyedet újraformáló tervet is bemutatott, ami a korábbiaknál is nagyobb vitákat váltott ki.

A kulturális negyed terve: a centralizáció csúcsa

Demeter víziója egy, a Nemzeti Múzeum köré szerveződő, több nagy intézményt (többek között az Országos Széchényi Könyvtárat, az Iparművészeti Múzeumot, a Természettudományi Múzeumot) magába foglaló, egységes vezetés alatt álló "kulturális negyed" létrehozása.

• A hivatalos indoklás: A terv támogatói szerint a centralizáció hatékonyabb működést, a párhuzamosságok kiküszöbölését és egy világszínvonalú, a látogatók számára is jobban átlátható, egységes kulturális kínálat megteremtését tenné lehetővé.

• A szakmai ellenérvek: A tervet a múzeumi szakma jelentős része és az ellenzék is éles kritikával illette. Az ellenzők szerint a terv a múzeumok több száz éves, szakmai autonómiájának felszámolását jelenti, és egy politikai alapon történő, a kormányzati narratíváknak megfelelő, központosított kultúra- és történelemirányítást hozna létre.

A kulturális térfoglalás építésze: a végső gondolatok

Demeter Szilárd portréját összegezve egy rendkívül tudatosan és következetesen építkező, a céljaitól és a konfrontációtól vissza nem riadó kulturális stratéga képe rajzolódik ki előttünk. Az ő befolyásának forrása nem egy hagyományos, politikai tisztségben, hanem abban az egyedülálló, több lábon álló szerepkörben rejlik, amelyet az évek során felépített: ő egyszerre a történész-ideológus, az intézményépítő-menedzser, a médiaháttérrel rendelkező véleményvezér és a kormányzat bizalmát élvező végrehajtó.

Marketinges szemmel nézve, az ő tevékenysége egy nagyszabású "piacfoglalási" és "márka-újrapozicionálási" stratégia a kultúra területén. A cél a meglévő, a kritikusai szerint balliberális dominanciájú kulturális kánon és intézményrendszer megkérdőjelezése, és egy új, a nemzeti-konzervatív értékrendet a középpontba helyező, államilag támogatott és központilag irányított alternatíva felépítése.

A "Most vagy soha!" című film, a PIM köré épített irodalmi holding, és most a Nemzeti Múzeumra alapozott kulturális negyed terve mind ennek a grandiózus víziónak az egyes állomásai. Akár egyetértünk a céljaival és a módszereivel, akár a legélesebben kritizáljuk azokat, egy dolog tagadhatatlan: Demeter Szilárd a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjelentősebb, a kulturális intézményrendszert és a nemzeti emlékezetpolitikát a leginkább átformáló szereplője. Ő a nemzeti-konzervatív narratíva főépítésze és kurátora, akinek a tevékenysége hosszú évtizedekre meghatározhatja, hogy mit és hogyan gondolunk a magyar kultúráról és történelemről.