Schmidt Mária portréja: A kormány szellemi holdudvarának kulcsfigurája

A modern politika világában a hatalomnak és a befolyásnak sokféle arca van. Vannak a napi szintű politikai csatározásokat vívó, a parlamentben felszólaló és a kormányzati pozíciókat betöltő szereplők. És vannak a háttérben működő, de legalább annyira, ha nem még inkább befolyásos "szellemi építészek". Azok a gondolkodók, történészek, intézményvezetők, akik nem a törvények paragrafusait, hanem a nemzet közös gondolkodását, a történelmi emlékezetet és a politikai narratívákat formálják. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, történész és a XXI. Század Intézet vezetője, tökéletesen testesíti meg ezt a második, ritkább, de rendkívül erőteljes archetípust.

Az ő neve a rendszerváltás utáni Magyarország egyik leginkább megkerülhetetlen és egyben leginkább megosztó intellektuális és közéleti szereplőjévé vált. Nem visel napi szintű politikai tisztséget a kormányban, mégis, a befolyása a magyar jobboldal ideológiai és kulturális arculatának formálására vitathatatlan. Ő nem csupán egy történész, aki a múltat kutatja; ő egy aktív "narratíva-építész", aki a múlt értelmezésén keresztül kívánja megalapozni a jelen politikai valóságát és a jövő nemzeti identitását.

Marketingesként eltöltött húszéves pályafutásom során megtanultam, hogy a legerősebb márkák azok, amelyek egy tiszta, erőteljes és érzelmileg is hatásos történetre épülnek. Schmidt Mária munkássága, a Terror Házától a konferenciáin és a médiaérdekeltségein át, egy ilyen nagy, átfogó nemzeti történet felépítéséről és kommunikálásáról szól. Ez a cikk egy mélyreható portré, amelynek célja, hogy bemutassa ezt a komplex, sokrétű tevékenységet. Elemezzük a történész munkásságát, az általa létrehozott és vezetett intézmények stratégiai szerepét, a személyét övező vitákat, és azt a folyamatot, ahogyan a magyar jobboldal egyik legfontosabb szellemi holdudvarának kulcsfigurájává vált.

A történész: egy nemzeti narratíva alapjainak megteremtése

Ahhoz, hogy megértsük Schmidt Mária közéleti szerepét, először a történészi munkásságát kell megvizsgálnunk, mivel a teljes politikai és kulturális befolyása ebben a szakmai identitásban gyökerezik.

A tudományos pálya kezdete és a fókusz megtalálása

Schmidt Mária az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem-német szakos diplomát, majd ugyanitt doktorált. Kutatói pályafutásának korai szakaszában olyan, a korszakban még kevésbé kutatott, érzékeny témákkal foglalkozott, mint a magyar zsidóság története a második világháború után, vagy az 1945 utáni politikai elit és a titkosszolgálatok működése. Ezek a kutatások már önmagukban is jelezték, hogy őt nem a klasszikus, "poros" had- vagy politikatörténet érdekli, hanem a 20. század nagy, traumatikus sorsfordulóinak társadalomtörténeti és mentalitásbeli lenyomatai.

A kettős diktatúra-elmélet, mint a narratíva gerince

Történészi munkásságának és későbbi intézményépítő tevékenységének központi gondolatává vált a két, 20. századi totalitárius diktatúra – a nemzetiszocializmus (és annak magyar megfelelője, a nyilas terror) és a kommunizmus – természetének és örökségének párhuzamos vizsgálata. Schmidt Mária az elsők között képviselte azt a markáns álláspontot, hogy a két rendszer alapvetően rokon természetű, mindkettő az emberi szabadság és méltóság eltiprására épült, és a magyar nemzet számára egyaránt egy külső, elnyomó hatalom megnyilvánulása volt.

Ez a "kettős megszállás" narratíva vált a későbbi munkásságának, különösen a Terror Háza Múzeum koncepciójának intellektuális gerincévé. Ez a történelemértelmezés egy erőteljes politikai üzenetet is hordoz: a nemzeti szuverenitásért és a szabadságért folytatott küzdelem egyaránt irányult a barna és a vörös diktatúrák ellen, és ez a küzdelem a mai napig tart a különböző, "külső" erőkkel szemben.

Az intézményépítő: a platformok megteremtése a narratíva terjesztéséhez

Schmidt Mária igazi befolyása nem csupán a könyveiben és a publikációiban rejlik, hanem abban a rendkívüli képességében, hogy a történelmi vízióját képes volt nagy, országos hatású intézmények formájába önteni. Ezek az intézmények a narratívájának legfontosabb "erősítői" és terjesztői.

A Terror Háza Múzeum: a történelem, mint marketingeszköz

A 2002-ben, az első Orbán-kormány alatt megnyitott Terror Háza Múzeum Schmidt Mária főműve, és a modern, élmény-alapú történelmi kommunikáció tankönyvi példája. Főigazgatóként a koncepció megalkotásától a mai napig ő irányítja az intézményt. Marketinges szemmel nézve a Terror Háza nem csupán egy múzeum; ez egy rendkívül hatékony, immerzív marketingeszköz.

• A helyszín szimbolikája: Az Andrássy út 60. szám alatti épület maga a történelem. A második világháború alatt a nyilas párt székháza ("Hűség Háza"), majd 1945-től 1956-ig az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) és az ÁVO (Államvédelmi Osztály) rettegett központja volt. Az épület pincéiben embereket kínoztak és tartottak fogva. A helyszín kiválasztása önmagában egy erőteljes üzenet.

• A provokatív "branding": A múzeum külső homlokzatán lévő fekete "rácsozat", amelyen a nyilas kereszt és az ötágú vörös csillag szimbólumai egyaránt kivágásra kerültek, vizuálisan is összekapcsolja a két terrort, azonnal kommunikálva a "kettős diktatúra" alapgondolatát.

• Az élmény-alapú kiállítás: A Terror Háza szakított a hagyományos, vitrinekre és tárgyakra épülő muzeológiával. A kiállítás egy sötét, nyomasztó, színházi díszletekre emlékeztető labirintus, ahol a látogatót audiovizuális installációk, hanghatások, személyes visszaemlékezések és erőteljes szimbolikus terek (pl. a pincebörtönök rekonstrukciója) vezetik végig. A cél nem a tárgyilagos, tudományos ismeretterjesztés, hanem a mély, zsigeri, érzelmi hatáskeltés. A látogató nem csupán megnézi, hanem "átéli" a terrort.

• A siker és a viták: A Terror Háza Múzeum vitathatatlanul a rendszerváltás utáni Magyarország egyik leglátogatottabb és nemzetközileg is legismertebb kulturális intézményévé vált. Sikerét mutatja, hogy alapjaiban formálta át egy egész generáció gondolkodását a 20. századi diktatúrákról. Ugyanakkor a koncepcióját számos kritika is érte más történészek részéről, akik szerint a múzeum leegyszerűsíti a történelmi folyamatokat, összemos felelősségeket, és egyoldalú, politikailag motivált narratívát közvetít.

A XX. és a XXI. Század Intézet: az ideológiai "think tank"

Schmidt Mária intézményépítő tevékenysége nem állt meg a múzeumnál. Az általa alapított és vezetett XX. Század Intézet, majd később a XXI. Század Intézet a jobboldali, konzervatív gondolkodás legfontosabb "think tank"-jeivé, szellemi műhelyeivé váltak.

• A stratégiai funkció: Ezek az intézetek jelentik a tudományos és ideológiai hátteret a politikai narratívákhoz. Könyveket adnak ki, konferenciákat szerveznek, kutatásokat végeznek, és folyamatosan "termelik" azokat az intellektuális muníciókat, amelyekre a konzervatív politikusoknak és véleményvezéreknek szükségük van a nyilvános vitákban.

• A hálózatépítés: Az intézetek által szervezett konferenciák és események a hazai és a nemzetközi konzervatív értelmiség fontos találkozási pontjaivá váltak, lehetőséget teremtve a kapcsolatépítésre és az eszmecserére.

Médiaérdekeltségek: a narratíva terjesztése

A kép akkor válik teljessé, ha megemlítjük Schmidt Mária befolyását a médiapiacon is. A nevéhez köthető a Figyelő című hetilap, valamint a kiterjedt online portfólióval rendelkező Kesma (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) létrehozásában és a jobboldali médiabirodalom felépítésében játszott szerepe. Ezzel a narratívaalkotás és az intézményi háttér egy harmadik, kulcsfontosságú elemmel, a széles tömegeket elérő terjesztési csatornákkal egészült ki.

A közéleti értelmiségi és a kormányzati tanácsadó: a дискурzus formálása

Schmidt Mária befolyása nem korlátozódik az intézményei falaira. Aktív, megkerülhetetlen szereplője a magyar közéleti vitáknak, és hosszú időn át a kormányzat egyik legfontosabb informális tanácsadója is volt.

Orbán Viktor tanácsadója

Különösen az első Orbán-kormány (1998-2002) idején, majd a 2010 utáni években is Orbán Viktor miniszterelnök egyik legfontosabb szellemi partnerének és tanácsadójának számított. A történelmi és politikai kérdésekben kialakított, markáns véleménye, valamint a kommunikációs és márkaépítési stratégiákhoz való érzéke értékes szövetségessé tette a kormányfő számára.

A viták központjában

Schmidt Mária nem egy elefántcsonttoronyba zárkózó tudós. Aktívan és harcosan vesz részt a magyar közéletet meghatározó, gyakran rendkívül heves történelmi és politikai vitákban. Nem riad vissza a konfrontációtól, és következetesen, kompromisszumok nélkül képviseli az álláspontját.

• Történelmi viták: Olyan, a nemzeti emlékezetet mélyen érintő kérdésekben is markánsan hallatta a hangját, mint a Horthy-korszak megítélése, a Szabadság téri német megszállási emlékmű koncepciója, vagy a Sorsok Háza, az európai Holokauszt Oktatási Központ körüli viták.

• Ideológiai harcok: Publicisztikáiban és előadásaiban éles kritikával illeti a liberális és baloldali eszmerendszereket, és a nemzeti, konzervatív, keresztény értékrenden alapuló politikai modell mellett érvel.

A nemzeti narratíva főkurátora: a végső gondolatok

Schmidt Mária portréját összegezve egy rendkívül ritka, sokrétű és erőteljes közéleti szereplő képe rajzolódik ki előttünk. Az ő befolyásának forrása nem egy formális, kormányzati pozícióban rejlik, hanem abban az egyedülálló képességében, hogy egyszerre képes betölteni a történész, az intézményépítő-menedzser, a médiamogul és az ideológus szerepét.

Az ő munkássága, marketinges szemmel nézve, egy grandiózus, több évtizedes "márkaépítési projekt". Ennek a márkának a terméke maga a modern, nemzeti-konzervatív narratíva. A Terror Háza Múzeum a márka érzelmi, immerzív "reklámfilmje". A XXI. Század Intézet a márka "kutatás-fejlesztési osztálya", amely a termék intellektuális tartalmát biztosítja. A médiaérdekeltségei pedig a márka "disztribúciós hálózata", amely eljuttatja az üzenetet a legszélesebb közönséghez.

Akár egyetértünk a történelemszemléletével és a politikai víziójával, akár élesen kritizáljuk azt, egy dolog tagadhatatlan: Schmidt Mária a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb gondolat- és intézményformáló személyisége. Sikerült egy koherens, érzelmileg is hatásos és politikailag rendkívül sikeres narratívát felépítenie és a magyar közgondolkodás megkerülhetetlen részévé tennie. Ő a magyar nemzeti-konzervatív történet főkurátora.